Iskolánk a 2025/2026-os tanévben is elnyerte a Határtalanul pályázatot, melynek keretében külföldi kirándulásra mehetnek 7. osztályos tanulóink. A megvalósítás április hónapban történik.

Élménybeszámoló

2026. április 20-23. Ez az időszak emlékezetes marad számunkra, hiszen a Határtalanul program keretében  négy napot tölthettünk Szlovéniában és Horvátországban magyar emlékeink nyomát kutatva. Ha őszinték akarunk lenni, ez a négynapos kirándulás nem kicsit volt sűrű –köszönhetően idegenvezetőnknek- de pont ettől lett igazán emlékezetes. Csatlakoztak hozzánk a bői iskola hetedikesei is, együtt vágtunk neki az útnak.

Az első napot Lendván kezdtünk, ahol a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetbe mentünk, és a helyi magyarság történetéről hallottunk. Soós Mihály olyan érdekesen mesélt, hogy még azok is figyeltek, akik amúgy öt perc után „kikapcsolnak”. Megnéztük a Bánffy–Esterházy kastély kiállítását. Kicsit olyan érzésünk volt, mintha göcseji időutazáson lennénk: népviseletek, régi használati tárgyak mindenhol. Zala György munkásságát bemutató teremben kis szobrok társaságában fotózkodtunk.

Ezután körbejártuk Lendva központját: Szent Katalin templom, Szent István szobor, Makovecz-féle kultúrpalota – minden belefért, még egy jó fagyizás is.  Busszal felmentünk a szőlőhegyre is, ahol a Szentháromság kápolnánál nemcsak Hadik Mihály sírját és múmiáját néztük meg, hanem a kilátást is, ami konkrétan három országra nyílt. Nem rossz egy helyről, ugye?

Később Bántornyán egy középkori templomban csodáltuk meg a freskókat (hasonlítottak a közeli őrségi veleméri templom freskóihoz), majd Dobronakon sétáltunk egyet a Bakónaki-tónál. Az energiaparknál páran még azt is tesztelték, hogy „érzik-e az energiát” – az eredmények vegyesek voltak, mindenesetre a többség felpörgött a jó levegőn .A nap végén elfoglaltuk a szállást Szalafőn, ami akkor már mindenkinek jól esett. A meleg vacsora is percek alatt elfogyott. Kicsit váratlan volt, hogy az éjszakát kedvenc telefonunk nélkül kellett töltenünk, de így legalább Gabi néni, Ancsa néni és Dóri néni örömére mindenki hamar elcsendesedett.

Másnap reggel korán indultunk, és meglátogattuk a Passero családot. Na, itt történt az, hogy mindenki hirtelen nagyon érdeklődni kezdett a kézműves csokoládék iránt… teljesen érthető okokból. Kóstolni is lehetett…..

Ezután Zágráb következett. Városnéző sétánk során rengeteg érdekességet láttunk: a pályaudvartól indulva Tomiszláv király és Jurisich Miklós szobrait útba ejtve , monarchiabeli zenepavilon mellett, parkokon át jutottunk el a történelmi belvárosig. A Liszt Ferenc Intézetbe sajnos nem tudtunk bemenni, de sok más élmény kárpótolt minket. A székesegyházban még Zrínyi és Frangepán György történelmi személyek sírjait is megnéztük, majd a Felsőváros macskaköves utcáin sétáltunk a zsolnai tetős Szent Márk templom és a horvát szábor felé– igazi „képeslapos” hangulat volt. A tempó kimerítő volt, de azért egy kevéske szabadidő még belefért. Az út Krajevicáig varázslatosnak, néhol ijesztően vadregényesnek bizonyult a sok alagúttal, völgyhíddal. A szállásunk a tenger partján, igazi „nyaralós” környezetben várt minket, a svédasztalos vacsoráról meg mit is mondhatnánk? Mint a mesében….terülj asztalkám mindenféle jóval. Este a séta után nem volt gond az alvással, persze megint csak telefon nélkül.

A harmadik nap egyik csúcspontja az adriai hajózás volt. 90 perc lazulás, szép kilátás, és igen: a két ital mindenkinek különösen jólesett. Ezután Tersattó várát fedeztük fel, majd Fiume belvárosában sétáltunk. Meglepően sok magyar emlékbe botlottunk – feliratok a kikötőkben, régi monarchia idejéből való épületek, emléktáblák mindenfelé. Baross Gábor emléktáblájánál mi is elhelyeztük a koszorúnkat.

A nap végén Abbáziában sétáltunk a tengerparton, ahol villák, és híres magyarok történetei-köztük Markusovszky és Móra Ferenc -  kerültek elő. Fáradtan, de nagyon jó hangulatban értünk vissza a szállásra, ahol várt minket az előző napihoz hasonló mesés vacsora.

Az utolsó napon Varasdon néztünk körül, ahol gyönyörű barokk épületek között sétáltunk – tényleg olyan volt, mintha egy másik korszakba csöppentünk volna. Kicsit Kőszeg és Sopron belvárosára emlékeztetett minket. Ferences templomában megtekintettük Árpád-házi szentjeink, Szent Istvánt, Szent Imre és László oltárszobrait.

 Ezután Csáktornyán jártunk, a Zrínyiek egykori központjában, ahol történelmi sztorikból sem volt hiány. Sajnos a felújítási munkák miatt a Zrínyi emlékoszlophoz nem jutottunk el, de elhelyeztünk egy koszorút Zrínyi Miklós szobránál a parkban.  Kis vásárlás, pizzázás, és már indultunk is haza.

Összességében rengeteget láttunk, mentünk és mentünk, de tanultunk is – és persze nevettünk, barátkoztunk.  Fárasztó volt, de abszolút megérte, és ami  biztos: ez az út még sokáig téma lesz közöttünk. Köszönjük Gabi néninek, Ancsa néninek, Dóri néninek, hogy lehetővé tették az utazásunkat!

Zichy Antónia Általános iskola 7.osztálya

Előkészítő óra

Beszámoló